Gliwice városa mellett, egy autóút építése közben bukkantak a régészek a különleges sírokra. A tetemek fejét eltávolították és a lábai közé helyezték, ez tipikusan egy rituáléhoz kapcsolódnak, amely során kivégezték a vámpírnak tituláltakat és így úgy gondolták, hogy a holtak valóban holtak maradnak. A régi időkben, ha valakit vámpírnak kiáltottak ki, arra nagyon szomorú sors várt, néha lefejezték, máskor felakasztották és addig hagyták lógni, amíg a fej elvált a testtől. Minden esetben a fejet az áldozat lábai közé helyezték, azt vallva, hogy ha fel is éled nem találja majd a fejét, így lehetetlen lesz a sírból való kikelése. A mai gondolkodásmód mindezt talán megmosolyogja, vagy elborzad a kegyetlenség hallatán, de a régi kultúráknak ezek a rituálék „természetes velejárói” voltak. A történészek szerint az eljárás különösen a szláv területen terjedt el az azt követő évtizedekben, hogy a pogány törzsek felvették a keresztény vallást. Az utóbbi időben több második világháborús emberi maradványra bukkantak a régészek, így nagyon meglepték őket is különleges emberi maradványok, amelyek egyelőre rejtély, hogy melyik történelmi korból is származnak. Az egyik feltáró régész szerint semmi tárgymaradványt, ékszert, fegyvert nem találtak a leletek mellett, így nagyon nehéz meghatározni a pontos korukat. A középkorban nagyon széles körben használták a vérszívó megbélyegzést, amely azonnali kivégzéshez vezetett. Akik régi, pogány szokásoknak hódoltak vagy élelmet vittek elhunyt hozzátartozóik sírjához is könnyen kivégzés áldozatai lehettek, miután vámpírnak lettek kikiáltva.