A Washingtoni Egyetem kutatói már többször is rávilágítottak arra a tényre, miszerint a sarki jég olvadásának hatására az Északi-sark környékén egyre nagyobbá válnak a nyílt vizek, és ezzel együtt a hullámok is. A méréseket a Beaufort-tenger közepén végezték, Alaszka partjaitól közel 600 kilométerre. Az itt elhelyzett szenzorok ötven méterrel a víz felszíne alá kerültek, és 2012-ben három hónapon át mérték a hullámokat.
A jelenleg, Geophysical Research Letters folyóiratba közzétett tanulmány arról tanúskodik, hogy akár öt méter magas hullámok is mérhetőek voltak az említett időszakban.
Egyébként az északi-sarki jég döbbenetes mértékben visszahúzódott, és az általános felmelegedés következtében egyre kisebb jégtakaró borítja a térséget.
Az óriáshullámok egyébként nem hasznosak az olajtársaságok és a hajózási vállalatok szempontjából sem, hiszen a viharok és a velüj járó hatalmas hullámok sok baleset okozói lehetnek.
A jégtakaró olvadása már évtizedek óta zajlik, és közrejátszik benne a hullámzás is, mely széttöri a jeget. Természetese a partmenti országok is nagy veszélynek vannak kitéve a hullámok megjelenésével, hiszen a normális mértéken túl nem csak az infrastruktúrát veszélyeztetik, hanem mint az utóbbi időben olyan sokszor tapasztalhattuk, az emberi életet is. A Washingtoni Egyetem kutatócsoportja idén is számos szenzor kihelyezésével igyekszik többet megtudnia a Jeges-tenger hullámairól, ezzel célként kitűzve, hogy megértsék a jég visszahúzódásának, valamint a hullámok megjelenésének alakulását, összefüggéseit.