Napjaink elterjedt kényelmi berendezése a légkondicionáló. Egyre több lakásba szerelnek ilyen berendezést, de a munkahelyeken, autókban is igen elterjedt. A klíma működése nem bonyolult, tulajdonképpen egy hőszivattyú az egész, hasonlóan kell elképzelni mint a hűtőszekrényt.
Kellemes, hűvös levegőt keringet a helyiségben, miközben kint a környezetnek átadja a bentről elvont hőt. Egy kompresszor tartja mozgásban a hűtőközeget, keringeti a kondenzátor és párologtató között. A klíma a múlt század elején indult fejlődésnek, de ezek nagyon veszélyes, mérgező gázzal működő berendezések voltak.
Szilárd Leo és Einstein ezen hibák kiküszöbölésére kifejlesztett egy elektromos szivattyút, de a kor technikai szintjén nagyon drágának bizonyult ez a megoldás és inkább a semleges gázok alkalmazása felé mutattak az újítások. Így végül nem a klíma, hanem az atomenergia területén használják ezt a különös, mozgó alkatrészek nélkül működő szivattyút.
A légkondicionáló berendezések lehetnek egy darabban álló vagy két külön részre osztottak. Ez utóbbit split klíma néven ismerik és a háztartások szintjén ez a leginkább elterjedt megoldás. Ipari hőszivattyúk esetén, egy bizonyos teljesítmény felett jellemzően egybe van építve a klíma és csövekkel biztosítják a levegő hozzá- illetve elvezetését.
A split berendezéseknél erre nincs szükség, így kisebb helyet foglalnak el és a megfelelő térben való elhelyezésével csökken a légkondicionált tér zajterhelése is. Ez annak köszönhető, hogy jellemzően a falon kívül telepítik a zajos, kompresszort tartalmazó egységet.